This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Nemes Nagy Ágnes: Eknaton u nebu (Ekhnáton az égben in Serbian)

Portre of Nemes Nagy Ágnes
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Ekhnáton az égben (Hungarian)

Ott minden épp olyan. A bánya.
Talpig hasadt hegyoldal. Eszközök.
Amint tapintja a mészkőfalat:
bizonytalan a pirkadat.
Mintha belülről hajnalodna,
a sziklák vékony oldalán,
s oly áttetsző a kő, a vas,
mint egy végső kudarc után.

Ott az erdő.
Darabokban jár a köd.
Ötujjasan, mint elhagyott kezek,
vagy fölnyúlnak függőlegesre,
már-már uszályos mozdulat,
s jelentésükig el nem érve
halványan folynak a földre,
ahogy vonulnak -
ahogy kinőnek és ledőlnek
ezek a felhős, hosszú törzsek,
egy másik erdő jár a fák közt,
s egy másik lombot hömpölyögtet.

Ott alagút a fák alatt.
Sötét füvek, kavics:
keskenyvágányú sínpár, virradatban.

Ott már a nap, jön gőzölögve,
oldalt hasít be a ködökbe,
jön-jön a néma robogás,
fölszikrázik a fű-alatti fém,
szikrázik a reggel,
míg egy bokor-fal váratlan szökik fel,
mert végetér a sín a fű alatt.
És aztán néhány talpfa csak,
mint néhány zökkenő lépés előre -
a tisztáson megáll a nap.

Ott délelőtt. Ott nagy növények.
Ott nem mozdul a nagy kamilla-rét,
közötte néhány vasdarab,
fölötte lépes sűrűség,
fehér-küllős növény-napokkal
hullámtalan Tejút és semmi szél.
Mindig. Örökre. Dél.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://pim.hu

Eknaton u nebu (Serbian)

Tamo je baš sve onako. Rudnik.
Raspucala padina. Oruđa.
Kako krečnjak opipava:
zora je nesigurna.
Kao da iznutra sviće,
na tankim stranama stena
i kao posle konačnog sloma
proziran je i kamen i gvožđe.

Tamo je šuma.
Magla je u komadima.
Petoprstna, kao napuštene ruke,
ili se okomito prema gore pruža,
kao da je skutast pokret
i ne dopirući do značenja
kako se provlači izbledelo
na zemlju se sleva –
kako rastu i sruše se
ova prozračna, visoka stabla,
neka druga šuma se kreće među drvećem
i neku drugu krošnju miluje.

Ispod drveća tamo je tunel.
Tamna trava, belutak;
u svanuću uskotračna pruga.

Tamo već, parom obavijeno, sunce stiže,
maglu ukoso para,
stiže-stiže nema jurnjava,
ispod trave metal iskri,
iskri i jutro
dok iznenada zid šikare poskoči
jer ispod trave pruga se završava.
I posle samo nekoliko pragova,
kao par nespretnih koraka napred –
sunce na čistini zastane.

Tamo prepodne. Tamo velike biljke.
Tamo velika livada kamilice se ne miče,
u njoj par komada gvožđa,
iznad memljiva gustina,
belo-žbičastim danima biljaka
nepomična Kumova slama i vetra nema.
Uvek. Zauvek. Podne.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap