This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Nemes Nagy Ágnes: Istenről

Portre of Nemes Nagy Ágnes

Istenről (Hungarian)

Hiánybetegségeink legnagyobbika

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?

Egy szót se szóltam.



Uploaded byCZIRE Szabolcs
Source of the quotationPIM
Publication date

Pensieri su Dio (Italian)

La nostra più grande malattia da carenze
 
Ammettilo Signore, così non va. Così non si può creare.
Collocare una terra - guscio d’uovo nello spazio, una
vita - guscio d’uovo sulla terra, e in essa - come castigo
inconcepibile - la coscienza. Questo è troppo poco, ‘sto
è troppo. Signore, questo è errore di valutazione.
 
Perché esigi che pigiamo in questa testa – giocattolo
che sta tra due mani, l’intero universo? O agisci con
noi, come con la ghianda della quercia, in cui un’intera
quercia avevi pigiato?
 
Non tratterei neppure il mio cane, come Tu tratti me.
La tua esistenza non è scientifica, moralmente è un
nonsenso. Supporre la tua esistenza come creatore di
un tale mondo è: blasfemia.
 
Almeno non avessi messo tante attrattive nella trappola.
Non avessi fatto le nuvole, la gratitudine, la testa dorata
all’acacia autunnale. Almeno non conoscessimo quel
sapore sottile, verdastro, dolce: quella dell’esistenza.
E’ terribile il tuo richiamo, Signore!
 
Lo sai Tu com’è l’abbassamento del tasso glicemico?
Lo sai Tu com’è una crescente macchia pallida della
leucoplachia? Conosci la paura? Il dolore fisico? La
disonestà? Lo sai di quanti watt è l’intensità luminosa
di un  assassino?
 
Hai nuotato nel fiume? Hai mangiato la mela renetta?
Hai tenuto tra le mani un compasso, un mattone, un
biglietto? Hai delle unghie? Per incidere il legno vivo,
ghirigori sul platano, mentre lassù passa – passa il
pomeriggio? Possiedi un lassù? Esiste per Te ‘l disopra?
 
Non ho detto neppure una parola.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap