Orbán Ottó: Con gli occhi d’un alieno (Az idegen szemével in Italian)

Egy kívülálló, ha volna ilyen
Várady Szabolcs

Váratlanul megpillantva egy csillagközi jármű ablakából
a népek családjának mondott falusi tömegverekedést,
az emberfaj hő vérének e helyi lobbanását,
a pártokat, a pártütőket, a süvöltve hadonászó hordószónokot,
a bagzó ördögcsorda fölött szivárványló filozófiákat,
az út-, a füst-, a víz-, a lég-, az ég- és más egyéb adót,
a karóbahúzást, a kerékbetörést, a máglyát, az akasztást,
szóval mindazt, amit a Kelet-Közép-Európa címszó takar s takar,
s fölfogva azt is, hogy ebben a koldusnak koldust kínáló kuplerájban,
a mai nap férgébe belelátva a holnapi lepkét,
folyton a szabadság és bőség aranymetszetét próbáljuk megszerkeszteni,
azaz hogy tűrhetetlen tébolyunkat valamiképp még szeretjük is,
az Úr angyala, egy átlátható rendből jött, romlatlan, vidéki káder,
száját tátva csak annyit tud mondani, NAHÁT… NAHÁT!

Un’alieno, se potesse esistere
Szabolcs Várady
 
Scorgendo all’improvviso dall’oblo di un veicolo interstellare
la rissa nel villaggio della cosiddetta famiglia dei popoli,
la fiammata locale del sangue ardente della razza umana,
i partiti, i ribelli, lo sbracciare del capopopolo strillante,
la filosofia arcobalenante sopra l’arrapata mandria di bue,
la tassa della via, del fumo, dell’aria, del cielo e tutte le
altre,
l’impalamento, il supplizio della ruota, l’impiccagione,
il falò, dunque tutto ciò, che il termine Est – Centro –
Europa, copre e copre,
comprendendo anche, che in questo dal mendicante al
mendicante offerto puttanaio,
cerchiamo continuamente di costruire la sezione aurea
della libertà e della prosperità,
intravvedendo nel verme di oggi, la farfalla di domani,
ossia, che in qualche modo, riusciamo perfino a amare
la nostra follia intollerabile,
l’angelo del Signore è venuto da un ordine trasparente,
intemerato quadro provinciale,
con la bocca spalancata non sa dir altro, che…
CHE ROBA…CHE ROBA!