This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Orbán Ottó: Neve (Hó in Italian)

Portre of Orbán Ottó

(Hungarian)

(Eyewitness News, Channel Five, Minneapolis-St. Paul)

Északi táj hó nélkül: mintha a fürdőszobában rányitnánk valakire…
A hó nem csak a megadás fehér lepedője,
melyet az élet vert serege tűz ki a hódító Jégherceg előtt,
de az azonosságtudat szilárdra taposott alapja is:
északi az, aki élni tud rajta,
aki a fagyott földön csikorgatja a motoros hóekék acélfogát…
A jó és rossz mindig helyhez és időhöz kötött,
nincs vérengzőbb gyilkos, mint a magából kifordult köznapi –
bízzam talán én is abban, hogy jön a hó s minden mocskot befed?
Késő takaró lenne ez az ötven éves, hazai hideglelésre.
Az én telemben Lear király bolyong egy hepehupás pusztaságon,
s valami érthetetlen, idegen nyelven üvölti,
fújj, szél, és karjában az új világ reménye,
a jószándékú, együgyű, kenderkötéllel megfojtott királylány.



PublisherOrpheusz Kiadó, Budapest
Source of the quotationOrbán Ottó: A kozmikus gavallér

Neve (Italian)

(Eyewitness News, Channel Five, Minneapolis-St. Paul)
 
Paesaggio nordico senza neve: come se avessimo
spalancata su qualcuno la porta del bagno…
La neve non è soltanto il lenzuolo della resa, che
l’esercito vinto dalla vita espone davanti al principe
conquistador della neve, ma anche la base fermamente
compattata del senso d’identità:
nordico è colui, che è in grado di vivere su di essa,
colui, che sulla terra ghiacciata fa stridere i denti
d’acciaio della spazzaneve a motore…
Il bene e il male è sempre legato al luogo e al tempo,
non v’è assassino più sanguinario di un uomo comune
sconvolto –
dovrei forse sperare anch’io che arrivi la neve e che
coprirà ogni sudiciume?
Sarebbe una coperta troppo tardiva per il brivido
nazionale avente cinquant’anni.
Nel mio inverno il re Lear vaga in una pusta accidentata,
e ulula in una certa incomprensibile lingua straniera,
soffia vento, e nelle sue braccia la speranza del mondo
nuovo, la benevolente, stolta, con la fune di canapa
strozzata principessa.
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap