Pásztor Béla: Holdaskönyv 3. A herkentyűk énekeiből

Weöres Sándor - Pásztor Béla

Révész lánya, citerád

engem hí a vizen át.

Várj, jövök, csak felhuzom

rigófészek-papucsom.

Este a tó megárad,

festek rája faágat:

szállj rá, fáradt madárka,

mátkapár, dülj alája.

Ej, ha tudnád, hol voltam!

Lúd-lányokkal mosdottam.

Ne félj tőlem: ingemre

gágogás van hímezve.

Ne kérdd, hajam mért kócos,

ríva jöttem ajtódhoz:

űztek, majdhogy elértek

zápor-lábú legények.

Három kocsis énekel,

tőlük csórom énekem:

"Gyolcs-babuska csucsoríts!

Szeress, hiszen szíved sincs!"

Weöres Sándor - Pásztor Béla

Figlia di barcaiolo, la tua cetra

attraverso l’acqua mi chiama.

Aspetta, arrivo, calzo soltanto,

le pantofole di nido d’uccello.

Verso sera si straripa il lago,

sopra, un ramo d’albero dipingo:

posati sopra uccellino stanco,

fidanzati accomodatevi sotto.

Se tu sapessi dove son stato!

Con oche – ragazze mi lavavo.

Non aver paura: il loro starnazzo

è sulla mia camicia ricamato.

Non chiedermi se son spettinato,

vengo alla tua porta piangendo.

Mi braccarono, quasi mi presero,

ragazzi con le gambe di piovasco.

Tre vetturini stanno cantando,

da loro sottraggo il mio canto.

“Bambola di pezza, un bacio!

Amami, anche senz’animo!”