Pásztor Béla: Holdaskönyv 7. A bohócok énekeiből

Weöres Sándor - Pásztor Béla

Szeretőm egy puskatok,

gyermekeim pisztolyok,

kékes füst az énekük,

szent Hubertus, légy velük.

Szép sarokkő, kőcseléd,

vidd a kutyák levelét.

Magas Devla fejtse meg,

mit kivánnak az ebek.

Erdő szélén három ház,

fegyház, kórház, hullaház,

mindben egy-egy kedvesem,

csak velem nincs senkisem.

A tök-disznó én vagyok,

rejtőzködnöm bölcs dolog:

adú les rám mindenütt,

ha nem búvok, agyonüt.

Elúnta a harangját,

megszökött a harangláb.

Most a harang égen lóg,

lábát űzik a kopók.

Weöres Sándor – Pásztor Béla

Mia amante è fodero del fucile,

i miei figli sono le pistole,

fumo bluastro il loro canto,

sant’Uberto, sii con loro.

Pietra d’angolo, servo di pietra,

la lettera dei cani portala via.

Che lo decifra il gran Dio,

i cani che cosa vogliono.

Tre case al ridosso del bosco,

prigione, ospedale, obitorio,

tengo un’amante in ciascuna,

solo con me non c’è nessuna.

Sono io l’asso di picche,

nascondermi mi conviene:

la briscola mi dà la caccia,

se mi trova, mi ammazza.

Il campanile è scappato via,

s’era stufato della campana.

Campana or’ dal cielo pende,

segugi braccano il campanile.