Pásztor Béla: József

Engem fivéreim eladtak,
Mint öszvért vagy tevét.
Ép fogam büszkén mutogatták
És dicsérték setét
Izmaim - durván tapogatva...
A szennyes mérlegen
A kufárok között vacogtam,
Mint barmok, meztelen.
 
Most finom íbisztoll-ruhám van.
A körmöm rózsaszín.
Rabszolgahátakon tapodnak
Teknőcbőr-saruim;
Mert bűvész vagyok s álomfejtő!
Szent-macskatetemek
Zsírjával kennek, hogy feledjem
Az ostort s mérleget.
 
Kövér galambbal kedveskednek...
De eladott cseléd,
Ha szólok, megvert öszvér ordít!
S a számból vad tevék
Tolongnak s hét sovány tehén bőg
Szomjazva áradó
Folyódat, tömlőd s ivorkancsód
Borát is, Fáraó!

Come un mulo o cammello,
M’avevano venduto i miei fratelli,
Mostravano orgogliosi i miei denti sani,
Lodavano i miei muscoli
Bruni – tastandomi rudemente…
Tremavo tra i mercanti,  
Sulla bilancia lorda,
Ignudo, come le bestie.
 
Or’ tengo una veste di piume di ibis.
Le mie unghie son di color rosa.
Sulla schiena dei schiavi pestano
I miei sandali di tartaruga;
Perché son prestigiatore e interprete dei sogni!
Mi spalmano con il grasso
Dei santi gatti morti, per farmi scordare
La bilancia e lo scudiscio.
 
Con i piccioni grassi mi stanno allettando…
Ma se io, servo venduto
Parlo, è il mulo bastonato che urla!
Cammelli ferini calcano dalla mia bocca,
Muggiscono sette mucche magre
Assettate dei tuoi fiumi pieni,
Del tuo vino, che tieni nell’otre
E nella brocca, Faraone!