Méregkóstolók (Hungarian)
Vartyog, erjed, szakadatlan,
Mint boszorkányfőzte katlan
Ez az őszi táj.
Őszi tónak zöld vizében,
Sűrűsödő sárkányvérben
Fürdik a sirály.
Körül rőtkendős hegységek,
Mint füves nők üldögélnek,
Kezük: cserfalomb.
Gubacsot hint le a tóra,
Homlokukon kövirózsa
Alkonyat borong.
Nagy, zöldtestű kígyók lógnak:
Vizei a patakoknak,
Kebleik alatt,
S fullánkos, halk vízesések
Mérgével a tó vizéhez
Lengve hajlanak.
Fagyöngy-szemük ringva mered
A forrongó katlan felett.
Mit úrnőjük főz,
Kóstolják, hogy elég mérges,
A halálhoz elégséges
Bájital az ősz?
Egy-egy toboz-szív még dobban
Bükkfa-ágyán ül a vadkan,
Szemén köd mereng...
S a tó vizén végignyúlva,
Pettyeshasú pisztránghulla:
Ringatóz a csend.
(1939)
| Uploaded by | Cikos Ibolja |
| Publisher | Magvető Könyvkiadó |
| Source of the quotation | Válogatott versek |
| Publication date | 1959 |
|
Assaggiatori dei veleni (Italian)
Quacquera sto paesaggio autunnale,
Come il calderone delle streghe,
Fermenta senza sosta.
Nel acqua verde del lago autunnale,
Nel sangue di drago che s’addensa,
Gabbiano si bagna.
Monti, tutt’intorno, col fazzoletto rosso,
Stanno seduti come donne erbose,
Loro mani: fronde di cerro.
Sparge galle giù sul lago,
Sulla fronte crassula
S’accora il tramonto.
Penzolano grandi serpenti verdi:
Le acque dei ruscelli,
Sotto il loro petto,
Con il veleno delle aculeate e silenti
Cascate si piegano aleggiando
Sull’acqua del lago.
Il loro occhio - vischio si fissa cullando
Sul calderone spumeggiante,
Assaggiano, ciò che cuoce
La loro signora, s’è velenoso a dovere,
Se l’autunno è una pozione
Sufficiente per la morte?
Qualche cuore di pigna batte ancora,
Cinghiale seduto sul letto di quercia,
Sull’occhio nebula trasognata…
Distesa sull’acqua, spoglia di trota
Con la pancia chiazzata:
Silenzio si culla.
(1939)
|
