Pásztor Béla: Vörös havon

Ha üldözik a kígyót,
Hozzásimul egy ághoz.
Szárnyaival a lepke
Kék szirmokat utánoz.

Vadak a téli tájon
Hószürke bundát öltnek.
S ki venne nyíllal célba
Fát, virágot és földet?

Ha űzött kígyó lennék,
Sziszegnének az ágak.
Ha lepke volnék, szirmok
Szárnyakként csapongnának.

Bujdokló róka lennék,
A hó vörössé válna…
És velem hullnál, világ,
A gyűrűző halálba.

Ako zmiju gone,
Uz neku granu se pripija.
Leptir sa svojim krilima
Plave lati imitira.
 
Zveri kad stigne zima
Snežnosivu bundu oblače.
Pa ko bi strelom nišanio
Zemlju, drvo i cveće?
 
Ako bi gonjena zmija bio,
Grane bi siktale.
Ako bi leptir bio, latice
Bi poput krila lepršale.
 
Ako bi lija begunac bio,
Sneg bi crven postao...
I svete, sa mnom bi
U kovitlacu smrti nestao.