Péter Erika: Rozsdás szárnyakkal

Ma egy leszek
a madarakkal;

vén sas,
ki erejét
próbálva
átröpül még
két hegyen,
s egyszer sem
néz le a völgybe,

de a részvétlen szél
összeveri szárnyamat,
ingadozik a világ,
szédülök, mint kötéltáncos
bohóc rozsdásodó dróton,
míg Prométheusz-testem
sziklaként a földre hull.

 

Oggi sarò tutt’uno
con gli uccelli;

l’aquila vecchia
che provando
la propria forza
sorvola ancora
due montagne,
senza guardare giù
neanche una volta,

ma il vento insensibile
mi massacra le ali,
il mondo ondeggia,
ho le vertigini, come il pagliaccio
funambolo sul filo arrugginito
finché il mio corpo - Prometeo
come una roccia precipita a terra.