Péter Erika: Cu aripi ruginite (Rozsdás szárnyakkal in Romanian)

Ma egy leszek
a madarakkal;

vén sas,
ki erejét
próbálva
átröpül még
két hegyen,
s egyszer sem
néz le a völgybe,

de a részvétlen szél
összeveri szárnyamat,
ingadozik a világ,
szédülök, mint kötéltáncos
bohóc rozsdásodó dróton,
míg Prométheusz-testem
sziklaként a földre hull.

 

Azi mă voi uni
cu păsări;

vultur bătrân,
ce încercându-şi  
forţa
trece zburând
doi munţi,
neuitându-se  
a vale,

dar vânt nemilos,
pe aripile–mi bate,
lumea se clatină,
ameţesc, ca bufon
echilibrist pe sârmă ruginită,
până ce trupul meu de Prometeu
cade pe pământ ca piatra.