This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petőfi Sándor: Álom

Portre of Petőfi Sándor

Álom (Hungarian)

Kór valék, fájdalmaimnak

Szenvedém nagy kínjait;

Jött az éj szelíden végre,

S könyörűlve békeségre

Álmaim karába vitt.



És láttam ott

A szőke lányt,

Nem hidegen

Már szűm iránt;



Hozzám voná

A szerelem,

S eget lele

E kebelen,



S én piruló

Lángajakán,

Mézcsókjait

Lecsókolám.



És újra csók,

S megannyi csók,

S oly édesek!

S oly lángolók!!!



Ily álmakat adjatok, isteneim,

És marhat a fájdalom, a fene kín;

Én tűrni fogok, – valahára talán

Majd égi való jön az álmak után.

1840.



Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotation.

minimap