Petőfi Sándor: Álom
Álom (Hungarian)Kór valék, fájdalmaimnak Szenvedém nagy kínjait; Jött az éj szelíden végre, S könyörűlve békeségre Álmaim karába vitt.
A szőke lányt, Nem hidegen Már szűm iránt;
A szerelem, S eget lele E kebelen,
Lángajakán, Mézcsókjait Lecsókolám.
S megannyi csók, S oly édesek! S oly lángolók!!!
És marhat a fájdalom, a fene kín; Én tűrni fogok, – valahára talán Majd égi való jön az álmak után. 1840.
|