Petőfi Sándor: A Dunán

Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó futása s dúló fergeteg!

S a seb mi hosszu és a seb mi mély!
Minőt a szíven nem vág szenvedély.

Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
A seb begyógyul, s minden újra jó.

S az emberszív ha egyszer megreped:
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.

 
Komárom, 1842. augusztus végén

Reko, kako često rascepe ti grudi
Hitre lađe i olujne studi.

I kako je rana duboka i duga!
Takvu na srcu ne otvara tuga.

Ipak, kada prođu lađe, nepogode,
Zarasta rana, mirno teku vode.

Al kad ljudsko srce prepukne ko reka,
Nema za ranu balsama ni leka.