Petőfi Sándor: A Tisza
A Tisza (Hungarian)Nyári napnak alkonyúlatánál A folyó oly símán, oly szelíden Síma tükrén a piros sugárok Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg Túl a réten néma méltóságban Másfelől, a Tisza tulsó partján, Boldog órák szép emlékeképen Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Túlnan, vélem átellenben épen, Ottan némán, mozdulatlan álltam, Oh természet, oh dicső természet! Késő éjjel értem a tanyára Többek között szóltam én hozzájok: Pár nap mulva fél szendergésemből Mint az őrült, ki letépte láncát, 1847 |
Die Theiß (German)Eines Sommerabends stand ich lange Zwischen seinen lockren Uferrändern Auf dem blanken Spiegel sah ich schimmern, Gelber Sand vor mir das Ufer deckte, Jenseits von der Wiese sah man dunkeln Haselsträucher, Ginsterbüsche streute Süß mich in Erinnerung zu wiegen, Selten pfiff ein Vogel zaghaft leise, Drüben sah ein Bauernweib ich kommen. Seltsam mußte ich ihr wohl erscheinen, Groß bist du, Natur, du wunderreiche, Spät erst kam ich an bei den Gefährten. „Schmäht mir nicht die Theiß!” sprach ich zu ihnen. Doch wie schrak ich auf nach ein paar Tagen! hatte schon die Dämme übersprungen, |