A csillagos ég (Hungarian)
Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, És merengve nézem a sötétkék eget; Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény És koszorú gyanánt övezi fejemet. Megfürösztém lelkem e sugárözönben, Lemosott magáról minden földi szennyet, S most ujjászületve a magasba röppen, S keresi a mennyet;
Alszik az egész föld; mély és csendes álma, Egyetlen halk dongás érinti fülemet, Tán mellém valami kis bogárka szálla, Vagy távoli folyam harsogása lehet, Vagy még távoliabb felhők mennydörgése, Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül, Vagy talán lelkemnek himnusz-éneklése Le a csillagkörbül.
Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között, És pillants keresztül rejtelmök fátyolán, Melyet az istenség titkos ujja szövött... Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán? Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon, És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett, Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon, Hadd beszéljek veled;
Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet? S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi? Áll-e az a kemény, szigorú itélet, Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?... De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én, Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem: Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén Lángol-e szerelem?
Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda, S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok, De ha a szerelem föl nem kísér oda, Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok! Ugy szebb a föld minden búbánata mellett, S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!... A szerelem mindent pótol, s a szerelmet Nem pótolja semmi.
|
Hviezdnaté nebo (Slovak)
Na tmavo-zelenej ležím zeme šate a v oblohu patrím tmavo-beláskavú; pršia na mňa lúče hviezd striebristé, zlaté a jak veniec by mi otáčajú hlavu, Skúpal som si dušu v potope tej svetla, všetok brud pozemský smyla v nej do seba, a včul narodená znova vozvýš vzlietla a štít hľadá neba.
Spí zem celá; jej sen hlbizeň je hluchá, jediný bzuk tenký počuť, ako hudie: var’ kýs drobný chrústik hrá mi blízo ucha, či ďalekej rieky hučanie skôr bude, abo hrom chmár ďalších ešte, čo, kým spraví cestu sem, tak scvrkne na obrovskom duhu, a či mojej duše hymn snáď chvály-slávy z hviezdového kruhu?
Ó, lieč, duša, medzi nebies telesami la ich záhad prezri rúšku do záhyba, |ktorú božstva tajné prsty stkaly samy... múdrosti-li a či snáď z vrtochu iba? Obhľaď, duša, čo tam vo hviezdnych je selách, presvedč sa, čo je i hviezd nad velebou, šotom spusť sa ko mne vdol na rýchlych krielach, nech hovorím s tebou.
spýtam sa, čos’ zrela tam, či aj znak žitia? ak hej, tak trápne, smutné, jak tu dolu? Platí-li ten tvrdý, prísny súd, čo skytá odmenu i pomstou vypĺňa si vôľu ?... Však čo je ma po tom? Ja bych rád jedine len zvedel, to nech chýr tvoj nezamlčí: ti i tam sú srdcia, a v sŕdc hlbočine ti tiež láska blčí?
Akže i tam ľúbia, ach, tak v túžbach chvátam ta, i bych sa dostal, chcem sa modliť vrele; no ak láska nemá sprevádzať ma tatam, s Bohom tak, vy hviezdy, s Bohom, svety skvelé, ak je zem krajšia vzdor žiaľom v tom jej sväzku, nech stliem, keď vradia v cmitera ma rady!... Láska vynahrádza všetko, ale lásku nič nevynahradí.
Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | Matica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin |
Source of the quotation | Sobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov |
Bookpage (from–to) | 52-54 |
Publication date | 1931 |
|
|