Petőfi Sándor: A magyar nemes

Őseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok!

Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!

Jól készítsd, paraszt, az útat,
Mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok!

Tán a tudománynak éljek?
A tudósok mind szegények.
Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!

Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Enni, inni jól tudok.
Én magyar nemes vagyok!

Milyen jó, hogy nem adózok.
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok!

Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!

Ősi joggal, ősi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok!

Krvavý meč predkov mojich
z klinca visí, na pokoji,
hrdzou žraný nocou-dňom.
Ja maďarský zeman som!

Nepracujem, to hneď poviem.
Ja si žijem, keď si hoviem.
Práca patrí sedliakom.
Ja maďarský zeman som!

Dobre priprav, sedliak, cesty,
veď ma po nich povezieš ty
a tvoj potiahne ma kôň.
Ja maďarský zeman som!

Mal by som žiť azda vede?
Učenci vždy žijú v biede.
Čítať-písať, čo je v tom?
Ja maďarský zeman som!

Pravda, jednu vedu starú
držím a v tej nemám páru:
jesť a piť viem s virtušom.
Ja maďarský zeman som;

Dobre, že neplatím daní.
Aj tak dlžôb na imaní
viacej mám, než hoden som.
Ja maďarský zeman som!

A že má vlasť na stá strastí?
Čo je mňa do strastí vlasti?
Pominú sa napokon.
Ja maďarský zeman som!

S právom starým, v sídle starom
Ak prebafkám lárom-fárom
život, prídem k anjelom.
Ja maďarský zeman som!