Petőfi Sándor: A szerelem, a szerelem…

A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

Őrizem az apám nyáját,
De nem hallom a kolompját;
Rá-rámegy a zöld vetésre,
Hej csak későn veszem észre.

Telerakta édesanyám
Eleséggel a tarisznyám;
Elvesztettem szerencsésen,
Lesz módom a böjtölésben.

Édesapám, édesanyám,
Ne bízzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok –
Tudom is én, mit csinálok!

Láska, láska, tmavá jama,
a tá jama zajala ma:
ta som padol, tam bytujem,
nič nevidím, nepočujem.

Strežiem, pasiem statok otcov,
nečujem však cengot zvoncov;
nedám pozor, z mojej viny
vbehnú volky do siatiny.

Jediva mi mamka milá
plnú kapsu naložila;
šťastne som ju podel kamsi,
však to pôstom odpykám si.

Milý otec, mati, čujte,
včul nič na mňa nezverujte,
nech vám škodu nespôsobím,
veď čože ja viem, čo robím!