Petőfi Sándor: Disznótorban

Nyelvek és fülek... csend,
Figyelem!
Szóm fontos beszédre
Emelem.

Halljátok, mit ajkim
Zengenek;
Egyszersmind az ég is
Hallja meg.

Hosszan nyúljon, mint e
Hurkaszál,
Életünk rokkáján
A fonál.

Valamint e sültre
A mi szánk:
Mosolyogjon a sors
Szája ránk;

S pályánk áldásával
Öntse le,
Mint e kását a zsír
Özöne.

S életünk fölé ha
A halál
Romboló torát meg-
Ülni száll:

Egy gömböc legyen a
Magas ég,
És mi a gömböcben
Töltelék!

Tongues and ears … silence!
Attention now,
My words I’ll raise to important speech
If you’ll allow:

Hear from my lips resounding
Words that fall,
Listen, too, o sky,
O’er all:

May the thread
On the loom of our lives extend Long as the sausage
To its end.
May Destiny’s mouth Upon us smile,
Just as our mouths
On this roast awhile. May our calling be bathed In blessings that
Are rich as the groats In golden fat

And when death Ravaging flies To hold his wake O’er our lives May the tall sky A dumpling be And we its stuffing For eternity.