Petőfi Sándor: Füstbement terv

Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

1844

Den ganzen Weg der Heimat zu
Sucht' ich ein liebes Wort:
Für meine Mutter frohen Gruss. -
So lange war ich fort.

Ich sann: Was sag' ich ihr doch gleich,
Damit ihr Herz sich freut,
Wenn sie die Arme breitet aus,
Die mich als Kind betreut.

Gar vieles flog mir durch den Sinn:
Gedanken schön und tief. -
Die Stunden schienen still zu stehn,
Derweil der Wagen lief.

Ins Stüblein stürmt ich plötzlich ein
Zur Mutter wie im Traum
Und hing an ihren Lippen stumm
Wie eine Frucht am Baum.