Petőfi Sándor: Füstbement terv

Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

1844

Dum tuta vojo al la hejm'
mi planis en medit':
kiel saluti panjon en
momento de l' revid'.

Kion plej belan diri do
por la unua foj',
se l' brakojn, kiuj lulis min,
etendos ŝi kun ĝoj'?

Tra mia kapo kuris jam
da belaj pensoj mil,
dum stari ŝajnis tempo, sed
rapidis veturil'.

Enpaŝis mi, alflugis kaj
brakojn etendis ŝi;
surlipe, kiel arbe frukt',
senvorte pendis mi.