Petőfi Sándor: Hol a leány, ki lelkem röpülését

Hol a leány, ki lelkem röpülését
Követni bírná te kivűled?
És hol a férfi, aki én kivűlem
Szived mélyére lemerűlhet?
Egymáshoz illünk; a teremtés napján
Egymásnak voltunk már rendelve mi...
Isten kötötte össze lelkeinket,
Ember nem képes elválasztani.

Mint törnek ők s hadd törjenek reánk az
Önérdek rozsdás fegyverével;
Elhárítjuk mi könnyen a csapást a
Szerelem varázsvesszejével.
A szerelem a legnagyobb hős, ennek
Valának legtöbb diadalmai...
Isten kötötte össze lelkeinket,
Ember nem képes elválasztani.

Szeretjük egymást égő szerelemmel,
Te tiszta, szent vagy, oh leányka,
S az én szivemnek hogyha volt is foltja,
Leégeté szerelmem lángja.
Mért oltanátok el keblünk tüzét? mely
Oltár fölött is méltó állani...
Isten kötötte össze lelkeinket,
Ember nem képes elválasztani.

Tiéd vagyok, szép angyalom, tiéd, és
Te az enyém vagy mindörökre!
Együtt lépünk az élet határáig
Rózsákra, tövisekre,
S ha átörültük, átbusúltuk éltünk,
Együtt fogunk a sírban porlani...
Isten kötötte össze lelkeinket,
Ember nem képes elválasztani.

Kde deva krem teba, čo vládala by
let duše mojej nasledovať,
a krem mňa kde muž, v tvojho srdca aby
sa vedel hĺbku ponorovať?
Nám svedčí spolu; vzájomne sme boli
my určení si v stvorenia už svit...
Boh spojil naše duše k svojej vôli,
ich človek nemá moci rozlúčiť.

Jak útočia — nech, so sebectva zbrojou
hrdzavou na nás v hneve ľútom;
my odrazíme zľahka úder svojou:
čarovným ľúbosti to prútom.
Je láska najväčší rek v bitiek poli,
aj najčastejšie znala zvíťaziť...
Boh spojil naše duše k svojej vôli,
ich človek nemá moci rozlúčiť.

Až horúco sa ľúbime. Tys’ čistá,
ó, deva, svätice zjav skvelý;
a ja ak v mysli mal som aj škvŕn: zista
v plameňoch mojej lásky stlely.
Zač’ zdusiť chcete sŕdc nám súplápol? I
na oltár sluší taký svetlý kmit...
Boh spojil naše duše k svojej vôli,
ch človek nemá moci rozlúčiť.

Tvoj som, môj anjel krásny, ako že ty
si mojou večne! Spolkovite
poputujeme až, kde žitia méty,
po ružiach, tŕňoch, a keď žitie
preradostíme-prežialime zpoly,
i v hrobe vedno budeme tlieť, hniť...
Boh spojil naše duše k svojej vôli,
ich človek nemá moci rozlúčiť.