This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petőfi Sándor: Ivás közben

Portre of Petőfi Sándor

Ivás közben (Hungarian)

Hányadik már a pohár?... csak
Ötödik?
Teremt' ugyse! becsülettel
Működik.
Máskor megfe-felelek kétannyinak:
S lábaim most már öttől is inganak.

Ing a lábam, a nyelvem meg
Elakad -
Torkom a therpomyléi
Szorulat,
Ledionas a bor, mely lecsepege,
Gondolatim... Sex... Rex... Xerxes serege.

Sehogysem t'om kifejezni
Magamat -
Azt hiszitek, hogy talán a
Bor miatt?
Ne higgyétek, édes atyámfiai,
Nekem a bor nem szokott megártani.

Nekem a bor hogymikép is
Ártana?
Hát hiába voltam volna
Katona?
Úgy biz, aki fölmarkolta, katona -
Mégpedig bakancsos voltam valaha.

Zöldhajtókás, sárgapitykés
Közlegény...
Egész a közlegénységig
Fölvivém!
Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám;
Még idővel degradáltak volna tán.

Tyhű, látjátok, ott az könnyen
Megesik,
Mert a katonai pálya
Fene sik;
Legkivált az olyfélének, mint magam,
Kinek kissé akaratos feje van.

Útmutatást nekem ne is
Adjatok,
Szent Dávid hárfájára sem
Hallgatok!
Orrnál fogva senki engem nem cibál, -
Azt cselekszem, ami tetszik... Tudja Pál,
Mit kaszál.

...Eh, de én itt egyre-másra,
Mint malom,
Csak darálok, csak darálok,
S szomjazom.
Adjatok bort! a malom jól nem megyen:
Hogyha nincs nedv, ami hajtsa, bőviben.

Hadd igyam hát! hogy forogjon
Kerekem -
Meg sem állok, csak a kancsó-
Feneken.
Bárha mindjárt - amint Falstaff szólana -
Bárha, mondom, egy mérföldig tartana.

Hol is hagytam?... tudja gólya...
Úgy igaz!
A malom volt az utósó...
Vagy nem az?
Mit is mondtam a malomról... én bizon
Hogyha présbe csavarítnak sem tudom.

Annyi szent: a szemem héja
Oly nehez,
Mint malomkő... tán az álom
Környekez.
Elég is ma a tivornya, ágyba hát!
Álmadozzuk folytatását... jó 'jszakát!

Debrecen, 1844. január-február

 



Source of the quotationhttp://magyar-irodalom.elte.hu

Dum drinko (Esperanto)

Kiom estis jam la glasoj?
Nur kvi-kvin?
Sankta sak'! Funkcias bone
tiu vin'!
Eĉ duoblo estis por mi
neniet',
nun de kvin jam ŝanceliĝis
la pied'.

Kruroj pezas, lango lamas
ĉe babil',
gorĝo estas intermont' de
Termopil',
Leonidas la trinkita
vino, jes!
Miaj pensoj: trupo de Sex-
Rex-Xer-Xes.

Ej! neniel min esprimi
  povas mi.
Ĉu pro vino? Eble tiel
trovas vi?
Fratoj! Tion pensi estus
ja erar'!
Min neniam nocas suk' de
vinberar'.

Kiel povus noci min la
vin-sorbad'?
Ĉu mi vane estis iam
so-soldat'?
Mil kanonoj! Jes, soldato
laŭ regul'!
Infanterian' mi estis,
eĉ simplul'.

Verd-refalda, flavbutona
militist',
ĝis simplul' avancis mi sur
ranga list'.
Bone, ke ne longe daŭris
la servad',
eble estus min trafinta
eĉ degrad'!

Ho, amikoj! oftas tie
ĉi afer';
damne glita la soldata
karier'!
Ĉefe al la hom' simila
al mi mem,
kies kapo estas ne sen
obstinem'.

Mi ne petas pri konsiloj
kaj pri gvid',
ne aŭskultas eĉ je l' harpo
de David'.
Lasi pupe min tiradi?
Mondfrakas'!
Ne! Mi faras, kiel plaĉas!
La kompas':
Propra naz'!

Sed mi, kiel muelilo,
nur sen ĉes'
mueladas, kaj soifas
ĝis eksces'!
Donu vinon! Haltas rado
de muel',
se ne fluas multa suk' por
ĝia pel'.

Rad' ruliĝu, do mi trinku
en abund'!
Sorbi mi ne ĉesos ĝis la
kruĉa fund',
kvankam, kiel Falstaff dirus,
mia suĉ'
mejlon longus ĝis la fundo
de la kruĉ'!

Sed... kie mi lasis?... Scias
la kukol'!
Ĉu ne pri muelilo estis
la parol'?
Jes, sed kion mi pridiris?
Tondroj mil!
Mi ne scias, eĉ vringate
en premil'!

Certe, ke l' palpebroj pezas
jam kun prem'
muelŝtona, eble tuŝas
min dormem'.
Drink sufias do. En liton
plonĝu ni.
Bonan nokton, la daŭrigon
sonĝu ni!

 



Source of the quotationhttp://donh.best.vwh.net

minimap