Petőfi Sándor: Kisfiú halálára

Alig hogy kivettek a bölcsőbül,

Kis fiúcska, koporsóba tettek;

Volt-e méltó a világra jőnöd?

Mi haszna volt rövid életednek?

Balga kérdés! te eleget éltél,

Bármi hamar végezéd be pályád;

Hány nem érte meg, amit te? ámbár

Késő vénség görbitette vállát.

Te megérted kurta életedben

A magyar nemzet föltámadását,

Te hallottad e szent zajt, s magad is

Kiáltottad: éljen a szabadság!

Pest, 1848. április

Tuskin noustuaskaan kätkyestä,

Poikasen’, jo haut’ on vuode sulla.

Kauvemmin ei saanut elos kestää,

Maksoiko siis vaivan tänne tulla?

Tyhjää kysyn! Kylläkshän on pitkä

Elos, vaikk’ ol’ lyhveks retkes luotu;

Mitä näit, se kaikillenkaan, mitkä

Köyryseljiks vanhenee, ei suotu.

Näithän lyhyessäsi elossasi,

Kuinka kansas nousi unestansa.

”Eläköhön vapaus!” näin innoissasi

Huudahtaa sä itsekin sait kanssa.