Petőfi Sándor: Mögöttem a múlt

Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése;
Az mindig messze, és mégsem hagy el,
Ezt el nem érem, bár mindig közel.
Ekkép vándorlok az országuton,
Mely puszta, vadon.
Vándorlok csüggedetten
Az örökké tartó jelenben.

Blue woodlands of the past, they spread behind,
In front are future's sowings, green, aligned.
One's far, yet will our bond not sever,
The other's out of reach for ever.
Like this I wander ways and press
On in the barren wilderness,
And crest-fallen, roam the bare
Present, which is forever there.