Petőfi Sándor: Mögöttem a múlt

Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése;
Az mindig messze, és mégsem hagy el,
Ezt el nem érem, bár mindig közel.
Ekkép vándorlok az országuton,
Mely puszta, vadon.
Vándorlok csüggedetten
Az örökké tartó jelenben.

Iza mene plava šuma prošlosti,
Ispred mene zelena setva budućnosti;
Jedna je u daljini, ipak me ne napušta,
Druga je nadohvat, al’ do sebe me ne pušta.
Ovako lutam drumom,
divljem, opustošenom.
Lutam žalom osmuđen,
U večnom trenu sadašnjem.