Petőfi Sándor: Megy a juhász a szamáron

Megy a juhász szamáron,
Földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb
Boldogtalansága.

Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszercsak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.

Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat.

Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére.

Sadol valach na osla,
nohy v prachu vlečie;
veľký chlap, no nešťastie
jeho ešte väčšie.

Fujaroval pri stáde,
pieseň hlaholila,
len keď čuje: Domov choď,
umiera ti milá.

Vyšvihol sa na osla,
domov na ňom cvála,
no prv, ako dobehol,
milá dokonala.

Rozľútený nešťastím,
čo boh naňho zoslal,
rozhorčene palicou
praštil svojho osla.