Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság -
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?

1848

What shall I call you,
in that twilight reverie
when my eyes look with wonder
into the: beauty of your eyes like
the evening star, as if for the first time ...
that star
packed with rays
of love streaming
and running into the sea of my soul-
what shall I call you?

What shall I call you,
when I am touched
by the glance you let fly,
that gentle dove
with every feather
an olive branch-
its feel is so good,
softer than silk or
a cradle pillow!-
what shall I call you?

What shall I call you,
when your voice rings out,
those sounds (if they could hear them)
that would make the dried-up trees
of winter put out leaves,
imagining .
their tardy redeemer
spring had come
with a nightingale singing-
what shall I call you?

What shall I call you,
when my lips receive
the flaming ruby of yours,
and our souls fuse in the fire of the kiss
like night and day in dawn,
and I can no longer see the world,
no longer. see time,
and I drown in mysterious
transports of eternity-
what shall I call you?

What shall I call you,.
mother of my happiness,
magic daughter
of a heaven-scaling imagination,
brilliant reality surpassing
my eagerest hopes,
single treasure of my soul
yet still worth more than a whole world,
my dear young lovely wife,
what shall I call you?