Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

1848

Ungarns sønner, ut i striden, 
ta et valg, nå har vi tiden 
og det gjelder våre sjeler, 
her er ei tid for dem som dveler! 
Slaver vil vi ikke være, 
Gud, vi ber- 
sverger på vår tro og ære 
aldri mer! 

Hittil har vi levd som slaver, 
som en hån mot fedres graver- 
frie levde de og døde, 
skjendig er vår helligbrøde. 
Slaver vil vi ikke være, 
Gud, vi ber- 
sverger på vår tro og ære 
aldri mer!

Intet fedreland den eier 
hvis usle liv så meget veier 
av eget liv han før vil spare 
enn landets ære å forsvare. 
Slaver vil vi ikke være, 
Gud, vi ber- 
sverger på vår tro og ære 
aldri mer! 

Lenken bringer ingen ære, 
er for armen tung å bære; 
sverdet større pryd kan skjenke, 
enda bærer vi vår lenke. 
Slaver vil vi ikke være, 
Gud, vi ber- 
sverger på vår tro og ære 
aldri mer! 

Magyarers navn skal vakkert klinge 
og sitt ry tilbake bringe; 
ikke lenger blodig hånet, 
århundrer har ei det skånet. 
Slaver vil vi ikke være, 
Gud, vi ber- 
sverger på vår tro og ære 
aldri mer!

Der våre graver engang finnes, 
vil barna knele ned og minnes; 
de ber en bønn for dem de savner 
som stille våre navn omfavner 
Slaver vil vi ikke være, 
Gud, vi ber- 
sverger på vår tro og ære 
aldri mer!