Pethes Mária: Regiunea vulnerabilităţii – Pentru Florin Laru (A sebezhetoseg tartomanya - Florin Larunak in Romanian)

Véletlenszerű széllökések. Elvékonyul
bennük a beszéd. Vaktában szétszóródnak
az álom színei. Átitatják a hajnalt. A napok
elvágtatnak és nem térnek vissza, mint a
felriasztott őzek.

Az alkony közönséges borvirág
az ég arcán. Valami fáradt bánat ül a házak
ablakszemében. Éjjel kitágul a sebezhetőség
tartománya. Szoprán hangú jégcsapokról
a kihalt utcára cseppen a várakozás.
Befagyott tócsán a világ sérüléseinek látlelete.

Pulzáló csillagokból egy kitagadott gyerek képmása.
Tekintetében indigókék rémület. Egyedül marad.
Végleg. Akár egy vers, amit sosem szaval el
a téli fasor névtelen rigókórusa.

A békesség szentélyébe kúszik a felejtés árnya,
mint soha bemutatott orgonaszóló hangneme.
A hátralévő idő mollja.

Rafale de vânt aleatoare. Se subţiază
vorbirea în noi. Culorile visului se-nprăştie
la întâmplare. Se impregnează în dimineaţa. Zilele
gonesc şi nu se mai întorc ca
cerbii deşteptaţi.

Amurgul e simpla floare a vinului
pe faţa cerului. Ceva durere obosită e în  
ochii fereastrelor caselor. Noaptea se extinde
regiunea vulnerabilităţii. Aşteptarea cade in strada
pustie din sloi de gheaţă cu voce soprană.
Certificatul medico-legal al avariei lumii pe baltă
ingheţată.

Din stele pulsante imaginea unui copil alungat.
În privirea-i teroare de albastru indigou. Rămâne solitar.
Definitiv. Ca un poem ce niciodată nu e recitat
de corul anonim al sturzilor aleeii de iarnă.

În sanctuarul păcii se târeşte umbra uitării,
ca tonul unui solo de orga în veci neprezentat.
Minorul restului timpului.