This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petrőczi Éva: Adriai elégia

Portre of Petrőczi Éva

Adriai elégia (Hungarian)

Szüleimnek
 
„Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből…?”
Rainer Maria Rilke: Első duinói elégia
(Nemes Nagy Ágnes fordítása)
 
A „bubamara”
lottón öt pénzt
nyertem,
de nem lett tőle soká
jó a kedvem,
 
mert napra-éj
csak kísértettetek:
te köményszemű
kisfiú-apám,
tüdőgyulladásból
alighogy kikelve,
önhitt mosollyal,
matróz-öltözetben,
 
majd ötven évvel
később, megszögelt
csípőddel,
de egyre csak rajongva:
tenger, tenger.
 
S te, anyám,
Matulji szépe,
és hatvanhat nyarán
kedvence az öreg Volosko
kétnyelvű matrónáinak,
szobra a Nyárnak,
bronzba öntve,
míg engem kínkeservesen
fogott, ha megfogott
a Nap.
 
Tegnap már úsztam –
mintha ti,
magát rég
kettétépő páros kagyló
messzesodródott szárnyai,
velem szívtátok
volna be a víz
átható hableány-szagát.
„Hogyha kiáltanék…”
talán küldene választ a tenger,
halk „Non omnis moriar”-t.
 
Malinska, 2010. július 26-án



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationszerző elfogadott kézirata

minimap