Pilinszky János: Festen for det laveste punkt (A mélypont ünnepélye in Norwegian)

Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

1972

Hvem er det som våger å lese 
i stallenes blodige varme? 
Hvem tør begi seg på vei 
eller noe sted hen 
i den flisete feltet av solnedgang, 
i tider av himmelflo 
og jordebbe? 

Hvem er det som våger å stå 
med lukkede øyne 
på det laveste punkt, 
der hvor 
det alltid vil finnes et siste vink, 
et hustak, 
et vidunderlig ansikt, eller bare 
en hånd, et nikk, en håndbevegelse? 

Hvem kan med rolig hjerte 
senke seg ned i drømmen 
som skyller over barndommens sorger 
og løfte havet til sitt ansikt som en håndfull vann?