Pilinszky János: Verujem (Azt hiszem in Serbian)

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Verujem, volim te;
zatvorenim kapkama plačem jer živiš.
Ali možeš videti, bogovi,
prašina i vreme
ipak tako bremenite humke dižu
između tebe-mene
da koji put me uhvati
agorafobija ljubavi i
uskogrudna zebnja.

U tim trenucima plašim se u krevetu
kao priroda u gluho doba noći,
načujno i bez signala.

Potom
opet verujem, pripadamo jedan drugom,
da sam ruku u tvoju ruku stavio.