Pilinszky János: Fabula

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

Once upon a time
there lived a lonesome wolf.
More lonesome than angels.

One day he got to a village,
and fell in love with the very first house he saw.

He right away got to love its wall,
the bricklayers’ smoothing strokes,
but the window made him stop.

People were sitting in the room.
Besides God no one had ever
seen them as beautiful as this
pure-hearted animal did.

Then at night he also entered the house,
stopped in the middle of the room,
and didn’t move from there any more.

Eyes wide open, he stood there all night,
in the morning as well, when he was slain.