Pilinszky János: Fabula

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

C’era una volta,
viveva una volta un lupo solitario.
Era più solitario degli angeli.
 
Capitò un giorno in un villaggio,
e s’innamorò della prima casa che vide.
 
Amava già perfino le sue mura,
le carezze dei muratori,
ma la finestra lo bloccò.
 
Nella stanza, seduti, v’erano degli uomini.
oltre Dio nessuno mai
li vide così belli,
come quell’animale di cuore puro.
 
Allora, di notte, entrò in casa,
fermandosi in mezzo la stanza,
e di là non si mosse mai più.
 
Stette con gli occhi aperti tutta la notte,
e anche al mattino, quando fu ammazzato.