Pilinszky János: Fokról-fokra

Ahogy a semmi kisimítja

az agónia árkait,

miként a vidék hófuvás után

lecsillapúl, hazatalál,

valahogy úgy alakúl, rendeződik

fokról-fokra ember és Isten,

pusztulás és születés párbeszéde.

As the nothingness flattens out

the furrows of agony,

as the landscape after the snowdrift

calms down, finds its home,

so forms and shapes somehow

notch by notch, man and God’s

devastation and birthing dialog.