Pilinszky János: Gizgaz

Fű van. Nappal meg éjszaka.
Tegnap valaki azt mondta: "gyere,
gyere ide", s én odamentem,
haladva a gizgazos talajon.

Éjszaka félek. De a reggel
még akkor is melenget és lebegtet,
ha szótlanul és mozdulatlanul fekszem.

Ruhám puha és ismerős.
De ruha nélkül
fázom és parányi vagyok.

Ha vezetnek, biztosan járok.
Egyedül bizonytalanul.
Mégis ilyenkor szinte röpülök,
ha félek is, hogy elveszek a fűben.

There is grass. Day and night.
Yesterday someone told me,’come,
come here’, and so I did
walking on the weedy ground.

At night I’m scared. But mornings
warm me up and float me,
even if I’m lying wordless and motionless.

My clothes are soft and familiar.
But without clothes
I feel cold and tiny.

If someone leads me, I can walk firmly.
If alone, I feel insecure.
Still at times like this I almost fly,
even if scared of getting lost in the grass.