Pilinszky János: Peixes na rede (Halak a hálóban in Portuguese)

Csillaghálóban hányódunk

partravont halak,

szánk a semmiségbe tátog,

száraz űrt harap.

Suttogón hiába hív az

elveszett elem,

szúró kövek, kavicsok közt

fuldokolva kell

egymás ellen élnünk-halnunk!

Szívünk megremeg.

Vergődésünk testvérünket

sebzi, fojtja meg.

Egymást túlkiáltó szónkra

visszhang sem felel;

öldökölnünk és csatáznunk

nincs miért, de kell.

Bűnhődünk, de bűnhődésünk

mégse büntetés,

nem válthat ki poklainkból

semmi szenvedés.

Roppant hálóban hányódunk

s éjfélkor talán

étek leszünk egy hatalmas

halász asztalán.

Na rede de estrelas nos agitamos,

peixes lançados á praia,

agonizamos no nada,

seco vazio mordendo.

Sussurrando, em vão chama

o perdido elemento,

entre pedras e cascalho,

penetrantes, sufocando,

uns contra os outros vivemos-morremos.

O coração sobressalta-se.

Entre irmãos nos debatemos,

que ferem e nos sufocam.

Sobrepondo-se as vozes,

nem o eco nos responde;

matamos e combatemos,

sem porquê, mas é preciso.

Expiamos, a expiação

nem sequer é punição,

nem de nossos infernos poderemos

resgatar um sofrimento.

Em redes imensas nos agitamos

e á meia-noite, talvez,

prato seremos á mesa

de pescador poderoso.