Pilinszky János: Impromptu (Impromptu in Spanish)
|
|
Impromptu (Hungarian)Össze-vissza csatangolok hónapok óta szakadatlan, öldöklő, édes napszurás kínoz, kápráztat éjjel-nappal.
Honnét e sok-sok látomás? A víz felől kifordul éppen, tündökletesen fiatal, lebeg a hirtelen sötétben,
a part fele csap mosolya. Tüzet fog messze pár vitorla. Merőleges déli meleg zuhog a szétszórt kabinokra.
S a részletek, a kicsiségek! Egyszál virág a puha szélben, akár egy néma csecsemő forgatná ámuló kezében.
A dallamok! Szobák során ugyanaz a locsogó dallam, mintha a mezitlábas tenger bolyongana a falaikban!
De legszebbek a szeretők, sörényük kisüt a homályba, szemérmük szép, utolsó sátra.
A szeretők, s az alkonyat, a házsorok ahogy kihúnynak, s a házak közt, a homokon, a roppant tömegű torony.
Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?
|
Impromptu (Spanish)Estoy vagando sin rumbo desde meses sin parar, un sol asesino y dulce me ciega y duele noche y día.
¿Desde dónde tantas visiones? Ella surge al lado del agua, en juventud esplendorosa, flotando en lo súbito oscuro,
su sonrisa rompe en la costa. Lejos se encienden los veleros. Calor a plomo a mediodía en cabina dispersas llueve.
¡Y los detalles, las minucias! Sólo una flor al viento blando, como si en manos asombradas la girara en silencio un crío.
¡Las melodías! ¡Por filas de cuartos la misma melodía resonante, como si el mar descalzo paseara en sus paredes!
Pero son los amantes los más bellos, sus crines, tolda última y hermosa del pudor, iluminan la penumbra.
Amantes, y el ocaso, filas de casas apagándose, y entre las casas, en la arena, la mole inmensa de una torre.
¿Quién puede imaginarse algo más triste?
Rodrigo Escobar Holguín y
|
