Pilinszky János: Introitusz

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

1961

Ko će otrvoriti odloženu knjigu?
Ko će načeti nelomljenog vremena?
Ko će listati od jutra do svanuća
njegove listove uzdižući i rušeći?

Ko sme od nas nepoznatu
vatrenu stihiju pipnuti? I ko sme
gustinu listova zatvorene knjige
ko sme premetati? I golom rukom kako sme?

Među nama ko se ne plaši? Ko se ne bi plašio
kad i Bog sklopi oči
i svi anđeli na kolena padaju
i svaka tvorevina omrči?

Jagnje je taj ko se među nama ne plaši,
jedini je on, jagnje, koga su ubili.
Prelazi preko staklenog mora
i sleti na presto. I knjigu otvori.

1961