Pilinszky János: Két arckép

Marinak és Gyuszinak

BRONTË

A kocsisok beüzennek: jövünk.
És a vendégek: érkezünk.
És a lámpások átszelik
röpködve a teret, az udvart,
fénybe vonva az éjszakát,
a diófák törzsét, a szőlők
alsószoknyáját s a kőasztal
esőbe-szélbe mártott peremét.

Hát itt vagyunk.
Nyissatok ajtót.
Ez az utolsó éjszakánk.
Ez az utolsó vendégségünk.

Terítsetek.
Ágyazzatok.
Rakjátok meg a kályhát.
Eresszétek szabadon a kutyákat.

REMBRANDT

Atyai ház: hamuból és ecetből.
Csók és kézcsók: hamuból és ecetből.
Csukott szemek a sírban és az ágyban,
halálon túli fegyelemben.

Mariki i Đusi

BRONTE

Kočijaši poručuju: dolazimo.
A gosti: stižemo.
I lebde svetiljke
presecaju prostor, dvorište,
sjajem optoče noć,
stablo oraha, donju suknju
grožda i u kišu-vetar umočen
rub kamenog stola.

Pa tu smo.
Otvorite vrata.
To je naša zadnja noć.
To je naše zadnje gostovanje.

Postavite sto.
Namestite krevet.
Napunite drvom peć.
Oslobodite pse.

REMBRANT

Porodična kuća: iz pepela i octa.
Poljubac i rukoljub: iz pepela i octa.
Iza smrti disciplinirano sklopljene oči
u grobu i u krevetu.