Pilinszky János: Terek

A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.
Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú,
vagy ezerszeres ismétlésben
olyasmiről beszélnek azzal
az egyetlen lénnyel, kit szeretek,
miről se írni, se beszélni
nem lehet, nem szabad.

El infierno es sentir un espacio. Lo es el cielo.

Diferentes espacios. El paraíso es libre;

vemos al otro bajo nuestros ojos,

como un cuarto de sótano;

desde lo alto, bajo nuestros ojos,

como atisbando por una escalera,

por una puerta de un cuarto de sótano dejada

a propósito abierta (¿o por olvido?).

Pasa allí lo que yo, precisamente,

no puedo soportar. Tal vez apenas abran

un cajón lleno de guiñapos,

midan un cisne, cuántos kilos pesa,

o hablen de aquello, una y mil veces,

con ese único ser a quien yo amo,

de lo que no se puede ni se debe

ni hablar, ni escribir.

Rodrigo Escobar Holguín y