Pintér Tibor: Canto sulle molteplicità delle strade (Dal az utak sokféleségéről in Italian)

(meg persze a szűrők)
 
Mire visznek lépteid?
Jóra.
    Tán-talán.
Várok-e vagy váratnak?
Váratsz?
Így „igazán” bekeretezett lét-darab:
                                    Ki maradsz?
Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy
S közé nem-pontos-vesszők.
 
Fél itt-lét, fél-távol.
Hát gyere haza:
Glóriásan, hóban, vérben, darabokban,
Bárhogy. Gyere már…

Nem tudsz menekülni.
Soha nem tanultad.
Mit teszel akkor,
ha
     saját nyomaid
elérnek?

(e naturalmente i filtri)
 
Dove ti conducono i tuoi passi?
A buon fine.
                     Forse, chissà.
Sto aspettando o mi fanno aspettare?
Mi fai aspettare?
Così è un pezzo dell’esistenza “davvero” inquadrata:
                                        Che sarà di te?
Ti assenti, sei basita, stai temporeggiando, sei estenuata
E nel mezzo senza punto - virgola.
 
Mezza esistenza qui, mezza lontano.
Torna dunque a casa:
Gloriosamente, nella neve, nel sangue, un po’ per volta,
In qualunque modo. Fai presto…
 
Non sei capace a fuggire.
Non l’avevi mai imparato.
Cosa farai
se
      ti raggiungono le proprie
orme?