Pintér Tibor: Sahrana u jesen (Temetés ősszel in Serbian)

In memoriam Kiss Balázs
 
Butatelefonomban őrzöm
számaid - mint egyre növő
számú halottaimét, immár a
tiéd is.
 
Kedvem lenne rádcsörgetni,
hallgatni lassú hangod mély
rezdülését és persze meg-
beszélnénk valamit.
 
Favágást, elméleteket,
művészetet, nőket, képeket,
zenét, könyveket, gyerekeket,
a világot.
 
Gyönyörű ősz van, kiülnénk
a kertbe, a lombok közötti
pazarló aranylásba.
 
Koccintanánk egy pohár
borral és te szakértőn ele-
meznéd a tannin és sav
összetevőket.
 
Halálodról beszélgetnénk,
úgy mint volt, szelíden,
tudva a jövőt, ami végleg
eljött.
 
És ott, abban a képzelt
fényben, talán minden
egészen máshogy
végződne.

U spomen Balaža Kiš
 
U mom glupom telefonu čuvam
tvoje brojeve – kao sve veći broj
mojih mrtvaca, evo sad
i tvog.
 
Prijalo bi mi te nazvati,
slušati duboke titraje tvog
polaganog glasa i naravno
nešto bi i pričali.
 
O sečenje drva, teorijama,
umetnosti, ženama, slikama,
muzici, knjigama, deci,
svetu.
 
Krasna je jesen, u vrtu bi
sedeli, u gizdavom zlatnom
sjaju krošnji.
 
Sa čašom vina bi
kucnuli i ti bi sastojke
tanina i aroma stručno
analizirao.
 
O tvojoj smrti bi govorili,
kao što je bilo, krotko,
budućnost znajući, što je
konačno stigla.
 
I tamo, u tom zamišljenom
sjaju, možda bi se sve
sasvim drugačije
završilo.