Új beszéden töröm a lelkem
mert a csillagok felől közeledőkhöz
akarok szólni most hallhatóbban
és világosabban hogy latba essék
ami embertől emberi hangon feléjük sugárzik
amivel meg kellene győznöm mindahányat
csak pillanatra forduljon vissza nyitott szemekkel
és a hátával takart fényt ismét arcunkig eresztve
nézzen szét közöttünk
nem vagyunk rosszak
feketébbre sikeredett lelkünk nem a kor ördöge
nem förtelmes kór lappang szívünk helyén
mi csak ülünk állunk megyünk nézelődünk
azután beszélünk
mint akik tudják hol az igazi láng
és hogyan festenek az elébe tartott kis és nagy dolgaink
hát jól értsük meg egymást
máglyákat rakni így is úgy is
egyaránt lehet
