Podolszki József: Az aknavájatok falára írva

Kék itt a hideg s kék a messzeség
fekete szikla minden gondolat
a zöld viszont csak a szemnek való
hogy megpihenjen halványan pirosló küzdelme után
de csak a kezdet ez
jer alagútjaimba köveim alá
az aknavájatok falára írva találsz meg engem
tértől megfosztott állatok legelnek
ősi edények úsznak a semmiben
s közöttük füst bolyong
kéken vörösen
zöldesfeketében
figyelj bűvölésem tompa hangjaira
termést az embernek s termést a földnek
így akarom

Plav je tu mraz i plava je daljina
svaka postavka je crna stena
a zeleno pak je samo za oko
da se nakon bledo crvenih okršaja odmori
ali to je tek početak
dođi u moje tamnike ispod kamenja
naćićeš me na zidove prokopa napisano
od prostora lišene životinje pašu
iskonski sudovi u ništa plove
i između njih dim kruži
u zelenkasto crnom
plavo rumeno
na tupe glasove moje čarolije obrati pažnju
rod čoveku rod zemlji
tako želim