Sátraik előtt
a sötétedés biztos határán
pipájuk füstje
szekercék éle
körbe barangol
szürkület kószál a lekek között
és a varázsló
minden titkok első tudója
is beleborzad
*
Puszták porát hordja a szél
csonka fűtövek közt lapul
készülődik már a sivatag
régi áldozások nem segítenek
vadászok hiába járnak oda
több napi lovaglás se kerít vadat nyilaikra
érintetlenül várják a csapdák a ravasz vadorzót
a halászok varsái is napra kerülnek
iszapos víztől sárosan
pásztorok barmai éles levelű gaznak megörülnek
veszőben az élet
bűbájos zacskók és dobok se hoznak változást
halotti torra se futja
hogy megnyugtassák a szaporán elhulló lelkeket
ember áldozat kell
mondja a táltos
meleg vére ahogy kiömlik
a szívben rekedt alvadt duzzadás
belei ráncos tüdőlebenye
még megmutatná mi honnan várható
s kiválasztják az ártatlanokat
kiket az ármány még ez ínségben is félve elkerült
és felszentelt karddal vad éneklések kürtök és dobok zsivajában
a legidősebb jós végzi a szertartást
mit fehér lován ülve néz néma iszonyattal a fejedelem
bor kerül az ivótülökbe
kézről kézre jár a vérrel sűrítet
de ez sem elég
a táltos most koponyát követel edénynek
abból igyanak áldomást hogy a csapásnak vége legyen
s történik minden kedve szerint
ám a puszták pora elülni nem akar
vadak az erdőbe halak a folyóba vissza nem térnek
szitkozódásokká nőtt könyörgések lármája hirdeti
beteljesül ím a végső ítélet
*
Táltos áll magában
nyugodt az arca nincsenek díszei
kezéből a bűvös szerszámok hiányzanak
szavára nem kíváncsi a had
kopják és íjak erősítik férfiak lelkét
az asszonyokkal meg nincs mit beszélni
szól hát a kúthoz kemény szavakkal
ám a kevés józanok már meg nem részegülnek
és a részegültek feje sem tisztul
forr a vér
fröccsen magasra a hadúr fája előtt
hol borral vegyítik és isszák a vezérek
öblös kupákból
hangjuk messzire zeng az eskütevőknek
*
Végszóra érkezik a pásztor
némán nézi a szétszéledőket
döntést hoztak itt a nemzetség férfiai
míg ő karámok közt figyelte füvek pusztulását
hallgatta barmok száraz hörgését
mert a víz a víz van kiveszőben
fonnyad a világ
itt van elhozta végső bizonyságát
minden romlásoknak
furulyacsonk lapul iszákjában
tenni kell tenni kell valamit emberek
mondja a kiürült sátortér előtt
da a szavaktól telített levegő
kiveti hangját
*
Távolra vetődött
barangoló törzsek
hazát keresnek
vándorlások kora
de akad közöttük hódításra termett
ki követni tudja a kóbor szellemet éji időben
és támadnak sűrű sorokba zárt harcos követői
isznak eskütevő vért a kupából
lesznek vezérei az eltévelyedett laza csapatoknak
kürt szava zeng hadak vonulnak
tárt még a világ
*
Csak dalai maradtak a kóbor nemzetségnek
legendákat cipel nyeregkápa alatt
múltat puhítva
barangol egyre
hazát énekelve