Podolszki József: Ha arra ébredsz

Ha arra ébredsz, hogy hideg a párnád,
és nincs miért nadrágot húznod,
ha arra ébredsz, hogy egy újabb napot
kell elütnöd valahogy
semmiért, senkiért,
ha arra ébredsz, hogy émelyeg gyomrod
az évekkel korábban elfogyasztott
töméntelen kotyvaléktól,
nos, ha arra ébredsz, hogy végleg hiába
minden kisérlet,
mert hisz nincs hova visszatérned,
az éjszaka pedig rosszabb menedék,
mint az utolsó menhely,
ahol legalább a bolhák és a tetvek
élik világukat,
mondom, ha arra ébredsz,
hogy elaludni is félsz a közelgő sötétben,
akkor legalább ne hencegj:
íme – kibírtad.
Semmi értelme a kései hősködésnek,
nézz a napba,
szikrázz magadban,
kölcsöntüzek ne égessenek.
Akkor talán még veled mehet
valaki
a szintén megalázottak
közül.

If you wake up to feel your pillow is cold,

and there’s no reason for getting dressed,

if you wake up to have another long day

for you to kill time somehow

for nothing, for no one,

if you wake up to feel sick

because of having drunk years before

that huge amount of junk brew,

well, if you wake up to feel ultimately

that all endeavours are in vain,

for there’s nowhere to return,

and night is a worse shelter

than the dirtiest of alms-homes,

where at least fleas and lice can have

the time of their life,

I say, if you wake up not to dare

to fall asleep in approaching darkness,

then at least don’t boast:

look – you’ve survived.

It’s no use bragging so very late,

look up into the sun,

spark within yourself,

borrowed fires shouldn’t burn you.

Then perhaps, you can still be joined by

someone

from among the likewise

humiliated.