Ne hagyjatok az éjszakára
a kísértés múltán arra ébredek majd
hogy ropognak megfáradt tagjaim
idegen érintések pattognak le bőröm felszínéről
mert jártam valahol
voltam valakinél
aki magába burkolt és hurcolt
csak hurcolt értelmetlenül veszejtve el
s vesztve el önmagát
hisz egyikőnk se voltunk
megszűnt a másik a más
az egyformaság örvényében kavarogtunk
ki tudja milyennek jöttem onnan vissza
félek barátaim
üljetek hát mellém
vagy csapjunk fel éjjeli fosztogatóknak
mert vad hatalmak ólálkodnak kint az erkélyeken
virágcserepeink szélén pipiskedve
lesik az alkalmat
s el fognak ragadni
