Röhrig Géza: The Balloon (A lufi in English)

Megtaláltam a lányom lufiját
a padláson. Egy hároméves lufi.
Még van benne szufla,
még nem engedett ki,
csupán megráncosodott,
de azt is olyan szépen,
órák óta nézem,
az én kicsi lányom lehellete benne;
nem hagyta, hogy segítsek neki fújni,
szinte teljesen eltakarta már a pöffeszkedő gumi,
olyan rózsaszín, s valami durrant,
berontottam a szobába rögtön,
de nem a lufi, hanem egy pisztoly volt,
a lányom ijedten rohant az ölembe,
mondtam: most gyorsan elmegyünk,
a lufit nem hozhatod,
bácsik lövöldöznek egészen közel,
a kerten át biztosabb, vedd már a cipődet,
legalább hadd pukkasszam ki én,
bömbölt a lányom,
majd kipukkasztod, ha visszajöttünk.
Hát így. Még egy csomót kötök a vén lufi nyakára.

I found my daughter’s balloon
up in the attic. It is three years old.
Still has some air,
hasn’t let out,
just a bit shriveled,
but it’s still beautiful, 
been watching it for hours,
has my little girl’s breath inside of it;
she didn’t let me help her inflate it,
you could hardly see her behind the spreading bubble,
so pink, then something popped,
I charged into the room,
but it wasn’t the balloon, it was a gun,
startled, she rushed into my arms,
I told her: we are leaving, now,
you cannot bring the balloon,
men are shooting guns, nearby,
through the garden is safest, quick, your shoes,
let me at least pop it,
she wailed,
you’ll pop it when we return.
That’s that. I’ll tie another knot around the mouth of that old balloon.