Rab Zsuzsa: Moguće je (Lehet in Serbian)

Hát még lehet? Mégis lehet? 
Lehet? 
Virágos isten küldött tégedet! 
Megint veled? veled, veled, veled? 
Az ócska sláger-dallam is nevet, 
sajnos, a vénkisasszony is nevet, 
mi tagadás, a bácsi is nevet 
nevet, nevet, hogy lehet, 
hogy veled, 
megint veled, hogy azértis, lehet, 
hogy tiporjuk vakon az éveket, 
külön-külön, mégis veled, veled, 
a metrólépcsőn ifjú szédület 
röpít és részegít, s az is nevet 
és csúfolódón nyelvet öltöget, 
azt mondja mégis, hogy lehet, lehet, 
bócorgok majd, vénasszony, nélküled, 
és zörgő szíved is szeret, szeret, 
s már nem számoljuk rég az éveket, 
már rég nem tudjuk, mi is lehetett, 
kicsoda játszott velem és veled, 
csak azt tudjuk, hogy lehet még, lehet - 
sors ez? vagy harc? szerelem? szeretet? 
Majd vénülök magamban, nem veled, 
mint olvasón, morzsolok éveket, 
pereg a múlt, a majdnem-lehetett, 
és minden éjszakám veled, neked, 
és minden reggelem neked, veled, 
és mindig nélküled és nélküled, 
halálos ágyamon, ott is veled. 
Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet. 
Amire nem jutott szavam neked,

elmondja majd istenem-istened.

Zar je još moguće? Ipak je moguće?
Zar je moguće?
Rascvetali bog je slao tebe!
Opet s tobom? s tobom, s tobom, s tobom?
I melodija otrcanog šlagera se smeje,
na žalost, i usidelica se smeje,
nema šta, i čiko se smeje,
smeje se, smeje se, jer moguće je,
s tobom,
opet s tobom, baš za inat, moguće je,
slepo gazimo godine,
odvojeno, ipak s tobom, s tobom,
na stepenicama metroa ponese me
mladalačka nesvestica i omamljuje, i smeje se
i jezik plazi ismejava me,
ipak kaže da je moguće, moguće je,
lutaću, starica, bez tebe
i tvoje zvečeće srce voli, voli me,
i više ne brojimo godine,
odavno ne znamo za dogodovštine,
ko se poigravao sa mnom s tobom,
samo znamo da je moguće, moguće je –
kob li je to? ili borba? ljubav? milje?
Stariću osamljeno, bez tebe,
kao na brojanici, mrvim godine,
vrti se prošlost, ono skoro da je bilo moguće,
i svaka moja noć tebi, s tobom,
i svako moje jutro s tobom, tebi,
i uvek bez tebe, bez tebe,
na mom samrtnom postolju, i tamo s tobom.
Zar je moguće, moguće, moguće? Već je nemoguće.
Reči koje nisam imala za tebe

rećiće svevišnji umesto mene.